Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ébredjmagyar és a menora

2011.11.28
  2009. június 26. péntek,

Az elmúlt napokban egymás után kaptam különböző helyekről impulzusokat, amik mint a kirakós darabjai egy képpé álltak össze bennem.

 

„Minden energia átértékelődik, ha a szívből szemléljük, a szív egyesíti az „alsóbb” energiákat a „felsővel”. A szív ( a 4. csakra ) „alatt” 1. ,2. ,3. csakra az anyagi síkot képviseli, a „fölötte lévő” 5. , 6. , 7. pedig a lelki szellemi síkot. Két világnak az őre, és nála van kulcs, ami ezt a két világot működteti.” – írta Hermit.

 

„És a szív egy híd a felsőkén és az alsóként érzékelt világok között és híd a földi énetek és a felsőbb énetek között. Amikor a szív nem érez, amikor bezárult, megdermedt és a szeretet hiány miatt feketévé vált akkor az emberi tudatosság két világa közötti híd többé nem működik. És amikor nem működik a híd, akkor nem kelhettek át a két világ között, hogy sikeresen egyesüljetek azzal, amit a felsőbb énetek nyújt szellemi utazásotok formájában. És olyan spirituális leckékkel sem egyesülhettek, melyeket a testi valóságban kellene elsajátítani ahhoz, hogy az isteni tervetek magasabb vonatkozásainak következő szintjére léphessetek. Azon a szinten, ahol jelenleg tartózkodik az emberiség tudatossága – és most az emberiség többségéről beszélek – tehát ezen a szinten található egy kapu, amelyik nem akar kinyílni. A kapu szorosan zárva áll, de nem azért, mert kulcsra zárták volna, hanem azért, mert senki sem használja. Egyszerűen berozsdásodott. Amit soha sem használtok, azt rozsda marja meg, nem ragyog. Ez most a megszentelt én felsőbblényének ébredése. /Isten Anya, Michelle

„Nem lehet azt mondani, hogy egy cipész jobb, mint egy fafaragó, vagy egy kőfaragó, egyszerűen más a dolga. Egyik nélkül sem vagyunk meg.

Nincsenek olyan népek se, akik gyakorlatilag fölöslegesen vannak itt. Mindenkinek meg van a dolga, csak pontosan ez lenne a lényeg, hogy mindenki végezze a dolgát.,,,,,,ha egy kiesik a csoportból, akkor a több is abban a pillanatban bajba kerül, hiszen azt a munkát nem tudják elvégeztetni…..ez ugyan így van a világ népességével is, minden népnek meg van a maga feladat köre, csak pillanatnyilag az a nagy probléma, hogy mi pont nem végezzük a dolgunkat, és ez, kihat a többi népre is, tehát ők ugyanúgy szenvednek ettől a dologtól, ugyanúgy érzik és miután ez a kiinduló pont. ez nagyon nagy felelősség”…. „Tehát hogy a feladat az az, hogy ébredés, hogy a feladatokat végre tudjuk hajtani, ahogy az elején montam, nem születik le olyan ember akinek nincs feldata. És ha bármelyik ember nem végzi a dolgát, az kihat az összes többire. ” (Malom Bendegúz)

 

 

 Aztán Hermit ismét fel tett egy kérdést:

„Na most csak egy dolog, szerintetek a teremtő, megengedné azt, hogy ne azt a dolgot végezd ami elő van írva neked ?”

 

És itt állt össze a kép. Mert a válaszom egyfelől, az, hogy senkinek semmi nincs előírva más által. Mindenkinek szabad akarata van. Másfelöl viszont mindenkinek van életterve, vállalt feladata, leckéi stb. Amit szabad akaratából lehoz. Így a népeknek is van vállalt feladatuk. A Magyaroké a tanítás, és a gyógyítás. Mondják, a szívcsakra népe vagyunk. Most akkor nézzük mégegyszer, mi van akkor, ha nem működik  szív, a szívcsakra?

„…akkor nem kelhettek át a két világ között, hogy sikeresen egyesüljetek azzal, amit a felsőbb énetek nyújt szellemi utazásotok formájában…”

Körülnézve a világban azt látni, hogy bizony nem működök az a híd a két világ között. Vagyis, nem végezzük a dolgunkat. Nem működtetjük a szívcsakrát, nem gyógyítunk, nem tanítunk.  És hogy a teremtő ezt hogy hagyhatja? Hermit ezt mondja:

„én úgy mondom, most épp ez a szükségszerű, mert ha nem az lenne, akkor más állapotba lenne”

Szerintem is szükségszerű.

Márai gyönyörű verésben (Márai Sándor: MENNYBŐL AZ ANGYAL) a „népek krisztusának” nevezte az országot. Mikor olvastam…átjárt az igazság bizsregése, és azóta is vallom, a mi népünk Krisztusi sorsot vállalt. És ahogy a stációkban egyre előrébb jutottunk, egyre kevésbé tudtuk tenni a dolgunkat. Ez hat ki a világra, és pont azért van így, mert így kell lennie, vagyis szükségszerű.

Most viszont, az feltámadás ideje jött el. Ezért van az, hogy lépten nyomon magyarság témába botlik az ember. Mindenki érzi, hogy itt az ébredés ideje. Érzi az értelmiségi, és érzi a melós, érzi a fiatal és az öreg. Mindenki a maga szintjén. Ennek a hatását láthatjuk, amikor a bőrfejű fiatalság lengeti az árpádsávos zászlót…de fogalma sincs miért teszi. Magyarkodik. Megmozdult benne valami, ébred…de nincs még meg benne a tudás. És ébred sok ember, aki tudja, hogy mi a lényeg, mégis, a megszokott régi energiás módszereket alkalmazza. Ezért a sok elkülönítés, kiválasztottság, meg harcra buzdítás. Tény, hogy az univerzum, a cselekvést támogatja. De ez a cselekvés nem irányulhat senki ellen! Az új energia ezt nem engedi meg. Ha bármit mások ellen teszünk, az vissza üt ránk. Az új energia csak nyertes-nyertes megoldást támogat. .

És persze érzik az ébredést azok a testvéreink is, nem szó szerint magyarok. Aki itt él, az vállalta ezt a sorsot! A cigány, a zsidó, és a kínai is. Hisz ide hívta valami. Mind teszi a dolgát, még ha nem is tudjuk.

A magyarok feladatán kívül egyetlen népét ismerem, és ez a zsidóké. Ez így hangzik: „Sokasodj, szaporodj, és hajtsd uralmad alá a világot!” Mint tudjuk, ezt a feladatot maradéktalanul végre is hajtották, hajtják. Most képzeljük el, hogy a szívcsakra a maga fényében, tisztán ragyog! Mert végre működtetjük. Mert mi magunk is tisztán tartjuk a szívünket, és az a híd, az szabadon átjárható. A szeretet energiája működteti a világot. El tud ilyen körülmények között burjánzani a világ uralom alá hajtása? Nem. Pont a megfelelő mértékben fog működni. Egyensúlyban. Ahogy a menora is mutatja.